Teszed a dolgod. Dolgozol, helytállsz, gondoskodsz másokról, próbálsz egészségesebben élni. Mégis újra és újra ugyanoda jutsz vissza. Vajon miért?

Ismerős az érzés, amikor elhatározod, hogy mostantól másképp lesz?

Jobban odafigyelsz magadra. Rendszeresebben mozogsz. Egészségesebben étkezel. Többet pihensz, és végre nem vállalsz magadra annyi mindent. Számtalanszor megjártam ezeket a köröket én is. Nagy „művész” voltam abban, hogyan kell a saját szükségleteimről tudomást sem venni.

Az első napokban, hetekben még minden jól megy. Motivált vagy, tele vagy tervekkel, és úgy érzed, most valóban sikerülni fog.

Aztán jön egy nehezebb, kihívásokkal teli időszak. Több lesz a munka. Valaki több segítségre szorul. Felhalmozódnak a feladatok. Fáradtabb vagy, stresszesebb, és egyszer csak azt veszed észre, hogy megint mindenki más fontosabb lett nálad.

Elmarad a mozgás is. Visszatérnek a régi étkezési szokások. Nem jut időd pihenni. És talán megjelenik az ismerős belső hang:

„Már megint nem sikerült. Miért nem vagyok elég kitartó?”

Lehet, hogy nem is az akaraterőddel van baj?

Mindig újrakezded, de valamiért nem tudod folytatni,

Sokan úgy gondolják, hogy a változáshoz elsősorban fegyelemre és kitartásra van szükség.

Ha nem sikerül, akkor még jobban kell igyekezni. Szigorúbb szabályokat kell felállítani. Több önfegyelemre van szükség. Talán még büntetjük is magunkat.

Pedig a tartós változás nem feltétlenül attól függ, mennyire tudod szigorúan irányítani magad.

Valószínű már pontosan tudod, mit kellene tenned. Tudod, hogy fontos lenne a rendszeres mozgás, a megfelelő táplálkozás, a pihenés és a saját igényeid figyelembevétele.

Csakhogy a tudás és a megvalósítás között sokszor hatalmas távolság van. Ebben a távolságban rengeteg minden meghúzódhat:

• A régi, automatikusan működő szokásaid, hiedelmeid.
• A másoknak való megfelelés.
• Az állandó készenléti állapot.
• A saját igényeid háttérbe szorítása.
• A stressz és az érzelmi túlterheltség.
• Az a belső meggyőződés, hogy mindig mindent neked kell megoldanod stb.

Ezeket nem lehet egyszerűen egy új étrenddel vagy egy edzéstervvel megváltoztatni. Sajnos.

…Már régóta nem figyelsz magadra igazán?

Gondolj csak bele!

Mikor kérdezted meg magadtól utoljára, hogy valójában hogy vagy?

Nem azt, hogy minden feladatot elvégeztél-e. Nem azt, hogy mások elégedettek-e veled. Nem azt, hogy sikerült-e megfelelned az elvárásoknak.

Hanem azt, hogy te hogyan érzed magad a saját életedben.

Van-e energiád? Tudsz-e pihenni anélkül, hogy közben bűntudatod lenne? Egyáltalán észreveszed-e, amikor elfáradsz? Tudsz-e nemet mondani? Megengeded-e magadnak, hogy időnként te legyél az első?

Sok nő annyira hozzászokik a folyamatos helytálláshoz, hogy szinte észrevétlenül veszti el a kapcsolatot saját szükségleteivel.

A teste közben jelezhet: feszültséggel, kimerültséggel, nyugtalansággal, alvási nehézségekkel vagy a testével való elégedetlenséggel. Egyre több tünettel, aztán betegséggel…

Ezeknek persze sokféle oka lehet, ezért fontos, hogy ne tekintsünk minden testi jelzést pusztán lelki eredetűnek. De érdemes megállni, és kíváncsian figyelni arra, mi történik bennünk.

Nem egy újabb szabályrendszerre van szükséged. Nem is arra, hogy még jobban összeszedd magad. Hanem, hogy elkezdd megérteni a saját működésedet. Hogy felismerd, miért térsz vissza bizonyos szokásokhoz. Miért nehéz magadat választani. Miért reagálsz úgy bizonyos helyzetekben, ahogyan. Miért merülsz ki akkor is, amikor látszólag minden rendben van.

Amikor elkezded megérteni, mi történik benned, akkor kezdesz lehetőséget teremteni egy mélyebb, tartósabb változásra. Ez az első lépés ahhoz, hogy ne kelljen újra és újra elölről kezdened.

De vajon mi köze mindehhez a testednek, az idegrendszerednek és a régi érzelmi mintáidnak?

A következő bejegyzésben erről mesélnék röviden. Miért érdemes a testet, a lelket és az idegrendszert együtt szemlélni, ha valódi változást szeretnénk elérni?

Ha úgy érzed, ideje lenne végre önmagadra is figyelned, látogass el a www.visszaatestedbe.hu oldalra, ahol megismerheted a szemléletemet és a „Vissza a testedbe” programot.